Elõkészület.

Dunába vizet nem öntünk,
magyarázatra nem szorul,miért.
fájdalmát is kerüli az ember,
hisz,a szenvedés is sajogva kisért.

Ború,gond,nyomor,gyakran kijárt
és miért  haszna,hogy nemesít ,kivált
a tűzből,mely különben örök sorsod
lenne sok hibád okán,élted négy szakán.

Újból bánod és újból vétkezel,
mindíg találsz rá mentséget -  mi kell,
ítélet úgy is elér,nem szökhetsz előle,
ha penitenciád üdvösségre lel.

Mert  tudod min múlik? Megmondhatom:
A pillanat,melyben megszünsz lenni
a földi sorsod számára;végső gondolatban,
mert örök lelked,Te magad mi sorsra szánhatod,
elötte még utólszor megbánhatod.

Tanger.2006.05.10.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.