A szeretet mindenek felett!

Nyüszítve lopódzott életembe a gyűlölet,
lelkemben sírva kezdődött a küzdelem,
fél szívem már oda lett, másik fele szeretet,
görcsös harc már lét elem, múljon a félelem.
Szemem fényét vesztett, opálos tükrébe
ott bujkált őrangyalom fátyolos alakja,
könnyem törölve néztem a gonoszok szemébe,
melyben ott bujkált a Lucifer oktalan haragja.
Csak tudnám a gének furcsa játékát tiltani,
mikor gonosz magból a  jó sarj életre fakad,
s mikor támadja gyermekét, a gyűlöletet irtani,
mely magzatának sebektől vérző lelkére tapad.
Távol tartani minden nyomasztó, ártó szót,
gonosz, Istentől nem félő ármánykodást
kincseimtől, a családomtól pajzsként emelve a jót,
messze űzni a rozsszándékú sátáni gonoszkodást.
Adj békét Uram, kinek hite ott a lelkünkben,
ki fényt ad, angyalt küld ki vállunkon ülve vár,
szavunkra ott terem, szeretet fegyverét adva kezünkbe
kéz a kézben küzdünk! – s a gyűlölet? Messze már!


Nagy Krisztina
Pécs
2007-09-10






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.