Nyári diaképek.

Hajlik a szép szó,jó gondokra,művelhetném szaporán.
Klárika mit vár,a jó Isten ki tudója,én várom
ha volna amit kedvére tehetnék,
botlani kéne,de reményem - úgy tűnik -másra marad,

Bűnös a szívem,már régen zűrbe kevertem a lényem,
szívbéli kedvem rontja ma,ha máshol,távol élvezi
nyári örömét és nékem ,nem látszik adakozni belőle.
Másra se gondol naphosszán az esendő szív :-nem elég -.

A rímek is sorba születnek,már észben is készen.
Bolondját járatja agyamban a mákony,
bárhol járok,kisérti léptem,mint kergekór a  métely,
párját keresné folyton-folyvást én,az árva barátom.

Ugranék érte,csúnya nagyot,akár,át a garádon,
mint főnököm, a volt,  aki tette,még elnöki korában,
szomszéd menyecskét elcsábítni,csalfa tette nyomán.
(Ez okból,aztán költözni kellett,mert neje a drága:
                                         a szégyent nem állta soká.)

Hogy - zárnám végre be  szomorúan e leckét,azért,
a tanmese,még most sem érte meg , véglegi vesztét,,
folyik az élet tovább,más diaképként,nem úgy,mint kezdték:
Az idő a gyógyir,hozza majd  édeskeser befejeztét,
                                                tudja-e ki teszi rendjét?

2006.06..27. VJ, (én nem.)






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.