Legenda
Süllyed a Titanic. Kegyetlen köd van.
Segítség messze. Kevés a csónak.
Valaki mégis, utolsónak,
énekbe kezd, már elhalóban...:
"Hadd menjek, Istenem, mindig feléd..."
... Hullámok csapnak, roncsok süllyednek...
örvénylő árból ím legendák születnek...
Csillagok hallgatják énekét. -
... Elsimul víztükör... felszáll a köd...
gyászol a könnyes-sós némaság...
Szél kap föl, dúdol új balladát...
Alszik egy dal lenn a roncsok közt...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
