Jeget

Jeget

Reszketőn és álmokba fagyva szólalok.
Nem ég már a szemem, és csak pislog szüntelen.
Látja, hogy üres minden. Néma dalok
vésik hangjegyeikkel szívembe a jeget.

Ám a fenyvesek susognak s hajladoznak.
Lombjuk fel s alá ráng. Alattuk egy idegen
szája kört alkot, és ontja a hangokat,
mik ringatva kacarásznak. Nem hagynak hidegen.

Jobban fázom, mint eddig. Megsüketülök,
ahogy épp közeleg a fütyörésző alak.
Nem fátyol már az éj, de sziklaként ülök.
Rámomlanak az üvöltő és felhős falak.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.