Konok lidérc árnyéka roskadt arcomra,
mikor én a hangod nyomába szegődtem,
pedig megfakult múltam minden mámora,
amint ujjaimmal nyakadhoz tapadtam.
Zsibongva bomlott fel sejtjeim ős-rendje,
hogy újat teremtsen, de én kételkedem:
bírom-e szisszenések nélkül viselni
csontjaimba fúródó ámulásodat,
bőszült örömömhöz csapódó vágyadat?
