Pokolból
Mikor a csillagok minden nap feketék
És hiába szórják csillogó könnyüket
Mikor a testedet gyötrő kín nem elég
És gonoszok cibálják hét felé lelkedet
Mikor átkozod a mannát, de fekete a véred
Mert van ami a halálnál egy fokkal rosszabb
Mikor simít a korbács és a szeretet éget
Mert legszebbik imád csak egy csipet mérget hozhat
Mikor mezítelen tested az ördög csókolgatja
És gyönyörű poklodat vicsorogva félted!
Mikor nyöszörgő hangodat már Isten sem hallhatja
Nézd a csillagokat! Könyörögnek érted!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
