Mint egy hagyaték,
apró, huncut részekre oszlik szét...
Mindenkinek valami, ami Te voltál,
És egyre kevesebb marad...
csak a javad.
Csak a ház...legvégül...
és engem látsz vendégül.
Cserébe adott poharakból iszom,
és parfümöktől illatos a szobád.
A hajad is...
Én mosolygok úgymaradt
gyertyacsonkokon,
és vágyom a szád...
A szemed ragyog...örülsz,
hogy én is itt vagyok.
Holnap én látlak vendégül
Téged...
