Ha le tudnám írni

Ha olyan tárgyilagosan, szenvtelenül tudnám leírni azt a délutánt,
amikor valami őrület hatására szakítottam vele
(éppen tizenharmadika volt, meleg szeptemberi nap),
ha olyan szárazon, objektíven le tudnám írni,
mint Konsztantinosz P. Kavafisz,
többé talán semmi sem szorítaná össze a szívem,
nem verejtékeznék éjjel, nem szoronganék,
hanem aludnék, mint minden rendes ember.

Ha le tudnám írni, ahogy arcára kiült a fájdalom,
ahogy öltözködni kezdett
(utoljára voltunk együtt akkor, utoljára szeretett,
de én már azt hittem, nem szeretem őt),
ahogy még egyszer visszanézett azzal a gyönyörű mélybarna szemével,
ahogy a mozdulattól frufrui a szemébe hulltak.

Egyáltalán, ha le tudnám írni az arcát.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Élet és irodalom, 2001/33