Kóborlások

a reggel polipkarjai kúsznak
szemem lótusz-csónakjába
egy szögletes ágy. Valakinek
bujkáló-kergetődző, szerelmet hazudó
lélegzetét szívom
Magamba, e berácsozott díszletű különös
Álomba, mit testem köré húztak.
És találn lifttel érkeztem? e szellemváros
múltjának terhe alatt sétálók gőgös
sértődöttségébe? A sebekért kik simogatása
hideg kezekként taszítanak a moirák ölébe.
És felém jönnek, érinteni próbálnak
amint emlékeztetem őket függönyeik
és várbástyáik mögött felvillanó
érzékek viharaira, és küszködnek
meddő harcosokként leláncolt szájukkal
beszélve a hajdan-volt szívükre
mutogatva, mit útközben kivágtak
kiraboltak, elajándékoztak. Vadászok
a sivatagban, gyönyörök oroszlánjait
kergetve, de csak felhőbe harapnak,
fegyveresek az arénában, és mind
félnek és megrémítettek engem is ebben
a régmúlt századi királyi kertben ezek a
különösen beszélő fák.
És mert nem tudom melyik
álom kapujában tévedtem el
hogy ide érkeztem az ópiumfüstös
reggel ösvényére és Miért Vagyok?
ilyen egyedül e vasszerkezetből épült
álarcok között?
Oh álmok istene Morpheus
vigyél haza, hideg van és
az élet néhány doboz-sarokban
roskadásig fájdalmas.És míg
felém tartasz én várlak Itt Az Út
szélén jégcsapba zárva
ülök aztán guggolok
Itt a
hideg-furcsa utca folyosóján







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.