A hollók gyöngyei
Hollók által tépázott
Lánccá lett életed gyöngysora.
S te, ki oly gazdag, most ázott
Koldusként nyújtod kezed,
Hogy a kövezet
Repedésébe hulló gyöngyöket
Magadhoz ragadd,
Újra fűzd,
Majd tagadd,
Hogy eljöttek a hollók,
S mint hozzád hasonlók,
Hatalomra törnek.
És gyötörnek
És kincseidre vágynak,
Majd megölnek,
Húsodba vájnak...
Éles csőrükkel tépve a láncot,
mely egykor tökéletesnek látszott,
Melynek fűzésébe életed ölted...
Gyöngyök borítják a frissen ásott földet.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
