Transoneris

Költő

Eltűnt, s tördeli minden pillanat, álmod a múlt is.
Mintha lehetne… Lilith! Hallod-e most is a hangom?

Lilith

Hallom a hangodat ember, s érzem az illatod is még,
Lágy hüvelyembe merült örök Ádám, őrzöm a lángod
Itt a szememben, s átjár, mint te a testemet egykor.
Hallom a hangodat ember, foszlik bennem a múltad.
Hallom a mellkasod ernyedt, sápadt-halk dobogását,
Ismerem arcaid apró ráncait, abban aludtam.
Bőröd csillagtérkép, ismerem üstökös éned!

Költő

Hullamerevség szállt le az estre azóta hogy eltűnt
Könnyű árnyad a kerti lugasból. Serlegeink még
Áporodott borok undok, talmi szagát lehelik ki.
Had vezekeljek előtted ezerszer e kései órán.
Had csókoljam a lábaid össze Kisasszonyom, ében
Hajsugarú, örök álmom! Térj haza, nyisd meg a lelkem!

Lilith

Lelked akár csak az almád. Férges a belseje régen.
Búslakodik, ki kinyitja, de kétszer a balga se kéri.
Lásd mi a sorsom: ezernyi gyümölcs husa, édeni magvak
Nyitják fel magukat s levük édesen önti el orcám.
Táncolok égi faágak, perdülök alkonyi lombok alatt,
Lásd barbár faunok bujdosnak az ablakomon be,
Izzadtan ha az ágyba bukom, szép, mámoros estjeimen.

Költő

Kérlek hallgass. Nem tudok ennek örülni. Ez átok.
Átok a múltam férfi mivoltom köt nem ereszt el.
Nem csak a lécem, a szájam, a két szemem, és nemem áhít!
Hozzád bújna hajamnak minden szála a napnak
S holdnak végtelenül hulló, sorsomba tömített,
Perctelen ónórákba szorított, ködhomok éveiben.

Lilith

Elköltötted idődet, félve eladtad a bordád
Hát most menj és edd meg a hittelenek vacsoráját.
Vaskoronája teremtéseknek hord el a mocskod!
És sose kérjed számon az éveid, én ugyan az vagyok,
S több nálad ki te voltál egykor az édeni kertben.

Költő

Lásd itt tördeli minden szófutam, űzi pokolra
Csügged az éj már, csügged a hit, csihadóban a vér is.
Hallod-e még szavak ósdi varázsát egykori Minden,
Mondasz-e áment régi időkről, mondasz-e Lilith?
Éljünk csendesen, egymás mellett, átkarol estünk,
Párnánk sarkait óvja a múlt sugara, s felemelje
Megkeserült sziveinket az ágyból, szebb jelenünket
Költse ki terhes méhéből, ez a bőrbe ivódott kór.

Lilith

Hallom az alvó várost, fényei felszakadoznak,
Hallom a sátoros ünnepet, elvonuló hadak árját,
Lépteid ember, lassú ösztönöd egyszeri tárgyát,
Azt akit egykor csak te karoltál. Önmagam.
                                                                            Indulj!

Költő

Mintha lehetne…

Lilith
    De nem! Már vége az útszeletednek.
Járni tanulj ne a búba füröszteni arcodat ember!
Két végét ha fogod, sose ejtheted el mi felőröl,
Menj haza most utadon, menj! s próbáld! kezd el elölről!

Költő

Hallod-e még még? látod e még még? bennem a visszhang?
Bennem a visszhang? hangod az élet s éltet e mélység…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.