Áldozó Krisztián : Transoneris

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2829 szerző 37229 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Machó Zsófia
  Apokalipszis
Új maradandokkok

Tálos Barbara: Szem
Nyári László: Csecsemő
Bártfai Attila Márk: Majomparádé
Kántor Zsolt: Gravírozás
Ötvös Németh Edit: átneveztelek
Bara Anna: a csend árnyékában
Albert Zsolt: CELLAINFORMÁCIÓ
Bártfai Attila Márk: 5
Kiss-Teleki Rita: Veszekszem
Petz György: Arany appendix
FRISS FÓRUMOK

Szécsényi Katalin Boglárka 39 perce
Albert Zsolt 1 órája
Kiss Anna Mária 1 órája
Szalay Károly 1 órája
Gyors & Gyilkos 10 órája
Szakállas Zsolt 1 napja
Oláh Imre 1 napja
Király Ferenc 1 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Bara Anna 2 napja
Petz György 2 napja
Zsigmond Eszter 2 napja
Czékmány Sándor 2 napja
Ötvös Németh Edit 3 napja
Tóth János Janus 3 napja
Tálos Barbara 3 napja
Radics Zina 3 napja
Bakkné Szentesi Csilla 3 napja
Franczen Bea 3 napja
M. Szabó Mihály 5 napja
FRISS NAPLÓK

 az univerzum szélén 13 perce
Hetedíziglen 19 perce
nélküled 56 perce
Gyurcsi 5 órája
EXTITXU-UXTITXE 7 órája
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 12 órája
Hamu és hajnali szél (mesék) 1 napja
Baltazar 1 napja
az utolsó alma 1 napja
PIMP 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
Apa levelei 1 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 2 napja
Készül az album 2 napja
Játék backstage 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Áldozó Krisztián
Transoneris

Költő

Eltűnt, s tördeli minden pillanat, álmod a múlt is.
Mintha lehetne… Lilith! Hallod-e most is a hangom?

Lilith

Hallom a hangodat ember, s érzem az illatod is még,
Lágy hüvelyembe merült örök Ádám, őrzöm a lángod
Itt a szememben, s átjár, mint te a testemet egykor.
Hallom a hangodat ember, foszlik bennem a múltad.
Hallom a mellkasod ernyedt, sápadt-halk dobogását,
Ismerem arcaid apró ráncait, abban aludtam.
Bőröd csillagtérkép, ismerem üstökös éned!

Költő

Hullamerevség szállt le az estre azóta hogy eltűnt
Könnyű árnyad a kerti lugasból. Serlegeink még
Áporodott borok undok, talmi szagát lehelik ki.
Had vezekeljek előtted ezerszer e kései órán.
Had csókoljam a lábaid össze Kisasszonyom, ében
Hajsugarú, örök álmom! Térj haza, nyisd meg a lelkem!

Lilith

Lelked akár csak az almád. Férges a belseje régen.
Búslakodik, ki kinyitja, de kétszer a balga se kéri.
Lásd mi a sorsom: ezernyi gyümölcs husa, édeni magvak
Nyitják fel magukat s levük édesen önti el orcám.
Táncolok égi faágak, perdülök alkonyi lombok alatt,
Lásd barbár faunok bujdosnak az ablakomon be,
Izzadtan ha az ágyba bukom, szép, mámoros estjeimen.

Költő

Kérlek hallgass. Nem tudok ennek örülni. Ez átok.
Átok a múltam férfi mivoltom köt nem ereszt el.
Nem csak a lécem, a szájam, a két szemem, és nemem áhít!
Hozzád bújna hajamnak minden szála a napnak
S holdnak végtelenül hulló, sorsomba tömített,
Perctelen ónórákba szorított, ködhomok éveiben.

Lilith

Elköltötted idődet, félve eladtad a bordád
Hát most menj és edd meg a hittelenek vacsoráját.
Vaskoronája teremtéseknek hord el a mocskod!
És sose kérjed számon az éveid, én ugyan az vagyok,
S több nálad ki te voltál egykor az édeni kertben.

Költő

Lásd itt tördeli minden szófutam, űzi pokolra
Csügged az éj már, csügged a hit, csihadóban a vér is.
Hallod-e még szavak ósdi varázsát egykori Minden,
Mondasz-e áment régi időkről, mondasz-e Lilith?
Éljünk csendesen, egymás mellett, átkarol estünk,
Párnánk sarkait óvja a múlt sugara, s felemelje
Megkeserült sziveinket az ágyból, szebb jelenünket
Költse ki terhes méhéből, ez a bőrbe ivódott kór.

Lilith

Hallom az alvó várost, fényei felszakadoznak,
Hallom a sátoros ünnepet, elvonuló hadak árját,
Lépteid ember, lassú ösztönöd egyszeri tárgyát,
Azt akit egykor csak te karoltál. Önmagam.
                                                                            Indulj!

Költő

Mintha lehetne…

Lilith
    De nem! Már vége az útszeletednek.
Járni tanulj ne a búba füröszteni arcodat ember!
Két végét ha fogod, sose ejtheted el mi felőröl,
Menj haza most utadon, menj! s próbáld! kezd el elölről!

Költő

Hallod-e még még? látod e még még? bennem a visszhang?
Bennem a visszhang? hangod az élet s éltet e mélység…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-07-09 21:37   Napló: az univerzum szélén
2020-07-09 21:30   Napló: Hetedíziglen
2020-07-09 21:23   Napló: az univerzum szélén
2020-07-09 21:11   új fórumbejegyzés: Szécsényi Katalin Boglárka
2020-07-09 20:54   Napló: nélküled
2020-07-09 20:38   új fórumbejegyzés: Szécsényi Katalin Boglárka
2020-07-09 20:20   új fórumbejegyzés: Albert Zsolt
2020-07-09 20:12   új fórumbejegyzés: Kiss Anna Mária
2020-07-09 19:58   új fórumbejegyzés: Szalay Károly
2020-07-09 19:52   új fórumbejegyzés: Szécsényi Katalin Boglárka