Áldozó Krisztián : Transoneris

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2840 szerző 37953 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Tolnai Ottó
  A flamingó térde
Új maradandokkok

Ötvös Németh Edit: a barátságról
Gyurcsi - Zalán György: Hazamennék
Bara Anna: időtlenül avagy “ahogy a napok rövidülnek”
Kiss-Teleki Rita: vége se
Kosztolányi Mária: minden nyár után
Bara Anna: Égbe szakadt gyökereim hangján
Kosztolányi Mária: angyalok Burgoszban
Bátai Tibor: konfesszió
Tóth János Janus: felhőláb lábnyomán
Tóth János Janus: Tisza-szép
FRISS FÓRUMOK

Vezsenyi Ildikó 16 perce
Szilágyi Erzsébet 19 perce
DOKK_FAQ 27 perce
Szilasi Katalin 1 órája
Szilvási István 2 órája
Ötvös Németh Edit 6 órája
Farkas György 6 órája
Kiss Anna Mária 6 órája
Bara Anna 7 órája
Gyurcsi - Zalán György 7 órája
Nagy Zsuzsanna 7 órája
Nagyító 22 órája
Albert Zsolt 1 napja
Kiss-Teleki Rita 1 napja
Gyors & Gyilkos 2 napja
Bősz Miklós 2 napja
Tóth Gabriella 2 napja
Tamási József 2 napja
Tóth János Janus 2 napja
Szakállas Zsolt 3 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 1 órája
ELKÉPZELHETŐ 3 órája
törmelék 7 órája
Baltazar 23 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 1 napja
Etzel Mark Bartfelder 1 napja
Minimal Planet 2 napja
Ötvös Németh Edit naplója 2 napja
fejlakók... 2 napja
hozzá lehet szólni 3 napja
Szőnyeg 3 napja
Gyurcsi 3 napja
történések 4 napja
Imago 4 napja
Bátai Tibor 5 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Áldozó Krisztián
Transoneris

Költő

Eltűnt, s tördeli minden pillanat, álmod a múlt is.
Mintha lehetne… Lilith! Hallod-e most is a hangom?

Lilith

Hallom a hangodat ember, s érzem az illatod is még,
Lágy hüvelyembe merült örök Ádám, őrzöm a lángod
Itt a szememben, s átjár, mint te a testemet egykor.
Hallom a hangodat ember, foszlik bennem a múltad.
Hallom a mellkasod ernyedt, sápadt-halk dobogását,
Ismerem arcaid apró ráncait, abban aludtam.
Bőröd csillagtérkép, ismerem üstökös éned!

Költő

Hullamerevség szállt le az estre azóta hogy eltűnt
Könnyű árnyad a kerti lugasból. Serlegeink még
Áporodott borok undok, talmi szagát lehelik ki.
Had vezekeljek előtted ezerszer e kései órán.
Had csókoljam a lábaid össze Kisasszonyom, ében
Hajsugarú, örök álmom! Térj haza, nyisd meg a lelkem!

Lilith

Lelked akár csak az almád. Férges a belseje régen.
Búslakodik, ki kinyitja, de kétszer a balga se kéri.
Lásd mi a sorsom: ezernyi gyümölcs husa, édeni magvak
Nyitják fel magukat s levük édesen önti el orcám.
Táncolok égi faágak, perdülök alkonyi lombok alatt,
Lásd barbár faunok bujdosnak az ablakomon be,
Izzadtan ha az ágyba bukom, szép, mámoros estjeimen.

Költő

Kérlek hallgass. Nem tudok ennek örülni. Ez átok.
Átok a múltam férfi mivoltom köt nem ereszt el.
Nem csak a lécem, a szájam, a két szemem, és nemem áhít!
Hozzád bújna hajamnak minden szála a napnak
S holdnak végtelenül hulló, sorsomba tömített,
Perctelen ónórákba szorított, ködhomok éveiben.

Lilith

Elköltötted idődet, félve eladtad a bordád
Hát most menj és edd meg a hittelenek vacsoráját.
Vaskoronája teremtéseknek hord el a mocskod!
És sose kérjed számon az éveid, én ugyan az vagyok,
S több nálad ki te voltál egykor az édeni kertben.

Költő

Lásd itt tördeli minden szófutam, űzi pokolra
Csügged az éj már, csügged a hit, csihadóban a vér is.
Hallod-e még szavak ósdi varázsát egykori Minden,
Mondasz-e áment régi időkről, mondasz-e Lilith?
Éljünk csendesen, egymás mellett, átkarol estünk,
Párnánk sarkait óvja a múlt sugara, s felemelje
Megkeserült sziveinket az ágyból, szebb jelenünket
Költse ki terhes méhéből, ez a bőrbe ivódott kór.

Lilith

Hallom az alvó várost, fényei felszakadoznak,
Hallom a sátoros ünnepet, elvonuló hadak árját,
Lépteid ember, lassú ösztönöd egyszeri tárgyát,
Azt akit egykor csak te karoltál. Önmagam.
                                                                            Indulj!

Költő

Mintha lehetne…

Lilith
    De nem! Már vége az útszeletednek.
Járni tanulj ne a búba füröszteni arcodat ember!
Két végét ha fogod, sose ejtheted el mi felőröl,
Menj haza most utadon, menj! s próbáld! kezd el elölről!

Költő

Hallod-e még még? látod e még még? bennem a visszhang?
Bennem a visszhang? hangod az élet s éltet e mélység…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2021-12-05 17:12   Új fórumbejegyzés: Vezsenyi Ildikó
2021-12-05 17:12   Új fórumbejegyzés: Vezsenyi Ildikó
2021-12-05 17:08   új fórumbejegyzés: Szilágyi Erzsébet
2021-12-05 17:00   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2021-12-05 16:59   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2021-12-05 16:13   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2021-12-05 16:01   Napló: Hetedíziglen
2021-12-05 15:57   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2021-12-05 14:58   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2021-12-05 14:58   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ