Áldozó Krisztián : Transoneris

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2827 szerző 36904 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Kókai János
  M. Magdolna
Új maradandokkok

Kiss Anna Mária: ráismerés a péntekre ( énvers )
Takács Éva: csak habzó állóvíz (reflexiók II.)
Tamási József: vizes ruha
Bártfai Attila Márk: Szűz aszcendens
Szakállas Zsolt: KÖLDÖKZSINÓRSATÖBBI
Vajdics Anikó: Gyanúsan nélkülözhetetlen
Albert Zsolt: Az ember aki utcának öltözött
Petz György: Nagy levegőt!
Vezsenyi Ildikó: álom, abúzus, leporellóval
Bánfai Zsolt: Teleszubjektívvel III.
FRISS FÓRUMOK

DOKK_FAQ 5 órája
Gyors & Gyilkos 10 órája
Szilágyi Erzsébet 15 órája
Ilies Renáta 15 órája
Bara Anna 21 órája
Szilasi Katalin 1 napja
Kiss Anna Mária 1 napja
Sági Ferenc Dénes 1 napja
Szalay Károly 1 napja
Tamási József 1 napja
Petz György 1 napja
Oláh Imre 1 napja
Tóth Gabriella 2 napja
Nagyító 2 napja
Albert Zsolt 3 napja
Busznyák Imre 3 napja
Wesztl Miklós 4 napja
Tóth János Janus 4 napja
Ötvös Németh Edit 4 napja
Tesch Gábor Ferenc 5 napja
FRISS NAPLÓK

 Vezsenyi Ildikó Naplója 4 órája
Hetedíziglen 5 órája
nélküled 6 órája
Baltazar 6 órája
Fészek 9 órája
az utolsó alma 17 órája
Bara 17 órája
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 17 órája
Qui? 19 órája
Vendég 19 órája
leállósáv 1 napja
mix 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
Minimal Planet 2 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Áldozó Krisztián
Transoneris

Költő

Eltűnt, s tördeli minden pillanat, álmod a múlt is.
Mintha lehetne… Lilith! Hallod-e most is a hangom?

Lilith

Hallom a hangodat ember, s érzem az illatod is még,
Lágy hüvelyembe merült örök Ádám, őrzöm a lángod
Itt a szememben, s átjár, mint te a testemet egykor.
Hallom a hangodat ember, foszlik bennem a múltad.
Hallom a mellkasod ernyedt, sápadt-halk dobogását,
Ismerem arcaid apró ráncait, abban aludtam.
Bőröd csillagtérkép, ismerem üstökös éned!

Költő

Hullamerevség szállt le az estre azóta hogy eltűnt
Könnyű árnyad a kerti lugasból. Serlegeink még
Áporodott borok undok, talmi szagát lehelik ki.
Had vezekeljek előtted ezerszer e kései órán.
Had csókoljam a lábaid össze Kisasszonyom, ében
Hajsugarú, örök álmom! Térj haza, nyisd meg a lelkem!

Lilith

Lelked akár csak az almád. Férges a belseje régen.
Búslakodik, ki kinyitja, de kétszer a balga se kéri.
Lásd mi a sorsom: ezernyi gyümölcs husa, édeni magvak
Nyitják fel magukat s levük édesen önti el orcám.
Táncolok égi faágak, perdülök alkonyi lombok alatt,
Lásd barbár faunok bujdosnak az ablakomon be,
Izzadtan ha az ágyba bukom, szép, mámoros estjeimen.

Költő

Kérlek hallgass. Nem tudok ennek örülni. Ez átok.
Átok a múltam férfi mivoltom köt nem ereszt el.
Nem csak a lécem, a szájam, a két szemem, és nemem áhít!
Hozzád bújna hajamnak minden szála a napnak
S holdnak végtelenül hulló, sorsomba tömített,
Perctelen ónórákba szorított, ködhomok éveiben.

Lilith

Elköltötted idődet, félve eladtad a bordád
Hát most menj és edd meg a hittelenek vacsoráját.
Vaskoronája teremtéseknek hord el a mocskod!
És sose kérjed számon az éveid, én ugyan az vagyok,
S több nálad ki te voltál egykor az édeni kertben.

Költő

Lásd itt tördeli minden szófutam, űzi pokolra
Csügged az éj már, csügged a hit, csihadóban a vér is.
Hallod-e még szavak ósdi varázsát egykori Minden,
Mondasz-e áment régi időkről, mondasz-e Lilith?
Éljünk csendesen, egymás mellett, átkarol estünk,
Párnánk sarkait óvja a múlt sugara, s felemelje
Megkeserült sziveinket az ágyból, szebb jelenünket
Költse ki terhes méhéből, ez a bőrbe ivódott kór.

Lilith

Hallom az alvó várost, fényei felszakadoznak,
Hallom a sátoros ünnepet, elvonuló hadak árját,
Lépteid ember, lassú ösztönöd egyszeri tárgyát,
Azt akit egykor csak te karoltál. Önmagam.
                                                                            Indulj!

Költő

Mintha lehetne…

Lilith
    De nem! Már vége az útszeletednek.
Járni tanulj ne a búba füröszteni arcodat ember!
Két végét ha fogod, sose ejtheted el mi felőröl,
Menj haza most utadon, menj! s próbáld! kezd el elölről!

Költő

Hallod-e még még? látod e még még? bennem a visszhang?
Bennem a visszhang? hangod az élet s éltet e mélység…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-12-19 11:10 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-01-29 00:41   Napló: Vezsenyi Ildikó Naplója
2020-01-29 00:35   Napló: Vezsenyi Ildikó Naplója
2020-01-28 23:06   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2020-01-28 23:06   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2020-01-28 22:36   Napló: nélküled
2020-01-28 22:32   Napló: Baltazar
2020-01-28 21:58   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2020-01-28 21:49   Napló: Baltazar
2020-01-28 21:34   Napló: Baltazar
2020-01-28 21:08   Napló: Baltazar