Barbarizmusom

Egyedül a száraz virágokban vagyok biztos
ahogy néznek az asztalon
keresztben elrepedt poharamból
hasonlóan kedvelem
az összegyűrt félredobott fecniket
melyek akkor akadnak a kezembe
ha szekrények mélyét exhumálom
vonzanak a levedlett élettelen bőrök
egy vadászház barbár díszítése
miként maga alá gyűri a természetet
a lüktető eleven húst
van valami logikus
a hullaházak hidegében
valami pofon egyszerű
valami amitől jobban értem
ha egy nyugdíjas
egyetlen kutyája fülét véresre tépi
ha a gyerekek darabokra zúzzák
az első útjukba kerülő valamit
és máglyát építenek
az elejtett bogaraknak
ha nők férfiak egyaránt úgy érzik magukat
mint az egyszer használatos borotva






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.