Kesztyû

Kesztyű

Megváltozik minden. Egy sötét, hideg kesztyűpár nyúl felém.
Akaratom is támogatja. Igaza lesz hamarosan.
Felsírtam régen, de már fölösleges az utolsó remény.
A szél is itt játszik a faágakkal, és dúl-fúl hangosan.

Mindenki találkozik ezekkel a kesztyűkkel. Akárhogy.
Elrettentő évek az ujjak, vagy csillogó, éles kések.
A kérdés csak az idő. Előbb-utóbb mindenki földre rogy.
Minek halogasszam? Ha várok, úgy csak szenvedek, és kések.

A megváltás kesztyűi ragadnak ki a kínnak kezéből.
Vár majd rám az örök megnyugvás. Akár füstként, vagy a föld alatt.
Minden perc arany lesz s iszom majd az ártatlanság nedvéből,
s nézem majd a szörnyű, halvány utat, amerre  lábam haladt.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.