Holdtölte

Volt egy Király, sokat akart.
Napot, Holdat, Eget meg Csillagot.
Volt egy lány, ki sokat kapott,
Életében egy szerelmes napot.

Mikor a Király az egeket a földre lehozta,
Akkor a Hold a lányt megpillantotta.
S vágyott ő vissza a magasba,
De szive már a földre húzta.

Titokban egy egész napot
A kútba bújtak, s ott
A Hold  a lány fülébe
Súgott szerelmesen egy titkot.

Ám a Király csak magának akarta
Az Eget és a mindeneket, igy bezárta-
Rajta kivül senkise ne lássa

A lány meg kereste, mert szive vágyta a Holdat.

Ezer nappal- ezer éjjel
minden erdőn- minden réten
kereste-kutatta, hol van az,
Kit szive hivja.

S csak meglelte mind
a Napot, Holdat, Eget meg Csillagot
A feneketlen tónak
legmélyebb medrében.

Mondta nekik siessenek,
egy nagy hegyre fölmenjenek.
Onnan ugorjanak hármat
S újra szabadságra találnak.

Ugrott a Nap, lett fényes a nappal.
Ugrott a Csillag, lett világos az éj.
S az Égbolt karolva védte Őket.
De a Hold csak nem ugrott.

Nem tudta Ő mit tegyen.
Várta fönt az élet
lent a Király, halál, félelem.

Akkor a lány súgott neki egy titkot,
mire a Hold is hármat ugrott
s lett Tőle szomorú az éj.


Azóta is sok idő telt.
A Király meghalt rég.
De a lány minden éjjel
a patakhoz jár ki csendben,
ott látja a viz tükrében
azt, kinél titkot hagyott
-hogy szereti- a Hold.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.