Kutyaélet

Csendben olvasok.
Szeretem a fiatalok verseit.
Mert nagyon nagyok!
Mindet az öreg nem értheti.
Eszembe jut, hogy korábban,
mikor még nem volt az utóbbi félszázad,
voltak, de micsoda félelmeim.

Egy naív gyerek
bujkál még mindig soraim között.
Jámbor szeretet,
mint állatban, ki emberhez költözött
s ragaszkodik gazdájához.
Ragaszkodom, mert most sincs senki máshoz,
erős lánccal magához kötözött.

A kutyaélet
ott vonít, csahol ifjak verseiben.
Az öreg ebet
el kéne engedni szerintem,
már szabadon sem kóborol.
Megérzem fájó, rugalmatlan csontomon,
én is ugathatnék emberibben.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.