Az utolsó szerelmes vers


Tudom,
hogy a szerelem egy kór,
egy vírus, mely tombol,
majd kimúl;
dopamint termel,
téveszméket szül,
érzéseket nagyít,
és tompít el belűl,
de éltet engem eme kór!

Érzem,
ha veled vagyok,
az idő megáll,
lélegzeted betölti a teret,
úgy érzem te vagy levegőm,
nélküled
elfog a fulladás!

Nézel!
szemed bársonya átszövi
lelkem durva gyolcsát,
selymet hasít
a rideg multból.
Pillantásod,
aranyló pókfonálba sző!
Lassanként
bebábozódom.
Melletted
pillangó leszek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Szívfáj ídalaim