Elmúlt év zenéje

tt ülök bambán, magányom fejbevágott
S bár megbénít a félelem,
tudom, úgyis hiába kérlelem,
reményem nem hajt idén több virágot!

Találkozunk még? Kérdezem legott!
Varázsod nélkül már nem is létezem.
Arcod idézni agyam képtelen,
itt-voltod miatt hiányod meggyalázott!

Csöng a telefonom, hangod beragyog!
S lelkem, dühöngve agyamnak felrójja,
Miért csak veled érzem, hogy vagyok?

Ím, te lettél hát szívem sikolya,
mely éjszakánként bennem háborog
s éveimet lassan mély magányomba tolja!

2006.11.28






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: Szívfáj Dalaim (-, -)
Kiadó: -