Elvetélt szerelem

És most elvenném minden szavad,
ami enyém volt egyszer, másnak sose add!
Másnak ligetről sose írj,
másnak szerelmet sose sírj!
Mert szavad ittmaradt, belémragadt
Nélkülem üres, mint kongó hordó.
S míg én hófehérben nászra vártam,
kezem tőrrel játszott a nászi ágyban,
kis vágás, a vér kicsordul,
ne félj, a becsületed ettől nem csorbul.
Lett volna nászból gyászom,
de a vér kevés volt, felitta a fehér vászon,
maradt utána vérvörös rózsafolt,
ez egy elvetélt szerelem volt.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.