Színes gondolatjel
Szavakat suttogtam halkezüstben
Aranylott hallgatásom lila ködben
Bordó könny szitált, mint most a
Köd pereg le rózsaszín bőrömön
Szavakban elvetélt szivárványözön
Vesződség nincs velük, kitanultak
Árkon-bokron és vizen át gurultak
Pehelyként szálltak, eveztek bús
lélekvesztőn, kavicsként cikáztak
folyón, megálltak sziklán, kesergőn
Tüdőmből zöld sikolyként kiszakadt:
Miért ne? Szabad! (Gondolat maradt)
Üvöltsd, ha lélekkel megtelve áttörni
kész gégén és garaton, suttogd, hogy
másnak ne fájjon, engedd szabadon
.....................................................
Lesz még zihálás mellkasomban, lesz
vihar és vihar utáni csend is, hiszem
Ha sorsom ez-Istenem, hadd vigyem
Lélek-szavakból elharapott csendem
megfogalmazom, de azt lábujjhegyen
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
