Péterlaka

Megállt a kocsi, leszálltam. S drága
Volt a föld: téged hozott világra.
S amint szertekígyóztak a házak
Szerelmemmel, indultam utánad.

Mire piros kaputokig értem,
Minden olyan lett, mint a mesékben.

Szemembe tarkállott rejtő ruhád
A lécen át, s már csókoltam a szád.
Csicseregtek szavaid a házban,
S úgy szívembe fészkeltek szobádban,

Mint az a fácántyúk a berekben.
Minden olyan lett, mint a mesékben.

Mert a dombokra vittél. Emlékszel?
Utánad szaladni. Űzni kézzel
Fogható dombjaid, majd megállni,
Egymásban keresni. De találni
Volt jó benned igazán,
Az, hogy újra szádhoz ért a szám.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.