Istenszéke

Istenszéke

Még kint az ég sötét
S már bent az óra cseng,
Pillám álomért eseng,
Izgalmam tépi szét.

Most vonat röpít,
Nyargal a határ.
Bent sárga fénysugár,
Kint a szél süvít.

Lépés lépés után.
És egyre több a fény.
És a nagy égi lény,
A nap, horizont-lován.

Jönnek a hullámok:
Három harmatos rét
Nyájszagú füvét
Taposom, zihálok.

Rejt a hűvös erdő -
Árnyék-katedrális.
Kapaszkodom máris,
Kacsintgat a lejtő.

Futok fel s hőkölök:
Sziklaszál, szakadék.
Messze lég, közel ég.
Körben fenyő-csendőrök.

Mellem még futamot ver.
Homlokomon sós a lé,
A társam szól: -Alma kell-é ?
Beléharap, s lehever.

Itt a csend örök.
Tudják, hódolni jöttem,
S már pirulnak fölöttem
A szűzi légkörök.

De nem vagyunk egyedül.
Millió tűlevél
Közt a szél alél,
S köztünk az Isten ül.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.