Fohász
Összetorzított a világ,
tiszta képre vágyik
a bemocskolt retinám.
Körös-körül csillogó selejt
fényesen csomagolt szemét
kisminkelt lelkiismeret
bűnre teovált angyal
műköröm alatti piszok
tűsarkon kinált álévezet
üresen kongó agy
a szemétszállítás után.
Csak egy porszem lenne igazi
csak a hegyek ormán a hó
csak az évgyűrűk a fában
csak a patakban csobbogó víz
csak a réten a napfény
csak bennem egy érzés
és egy utolsó gondolat.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.