A kagyló

(variáció egy Mandelstam-versre)


Edinának


A szélben meglehet, nem
Kellek, Éj, neked nézni az
Ablakot, ahogy a tűzfalnak
Csapod, közömbösen ütöd,
Hullámod elkapja a gangot, te
Konokul énekelsz, és mint egy
Gongot, fönt a kapcsolódoboz
Bádogját csöngeted, rámfekszel
És megpróbálsz kifordítani,
Nyakamba vetnéd, mint óriás
Harangot, ordításodat, szeretnél,
Mint egy kagylót szétroppantani,
Gyöngyöm a gangon rugdosnád ide-
Oda, de csak az ablak jut neked,
Áttörheted membránját, mint egy
Szűzhártyát, csilingel majd a belső
Udvaron, egy fészer hullámbádogján,
Olcsó triangulum.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Halálgondola (Pécs, 2003)
Kiadó: Jelenkor