emisszió
emisszió
a napórák magányában
volt hogy forrón égett az agyag
utánozva holtak hádészi nyelvét
szökőkutak márványlapján
csillant a déli nap homálya
vörös érzelmi emisszióban
az álom szimmetrikus képe
térhálón vergődő ember-ikonok
hibátlan volt az éjfél
árnya elfordult a Naptól
beleolvadt a plazmatikus térrel
minden mondata
a szellem-teraszokon találkozott
egymással a múlt és jelen
"eltékozolt idő a labirintusban"
aztán komor lett az ég
fehér kövek gőzt izzadtak
a nyári záportól
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
