mostan szines tintákkal

hideg itáliai tájakra akarok menni és olyan szövetkabátban színesben bandukolni
úgy hogy azt sem tudom hol járok.
meg otrombácska cipőkben.
az női bakancsot jelent.
és kócos copfban. táska nélkül.
a szemem alatt se lenne táska meg a kezemben sem,
ami elégsokat jelent.
pusztaságokat akarok,
nem esőt, csak hideget. hideg itáliai tájakat.
a póhoz akarok menni, meg mindenfelé,
velencébe is akarok, de most már térkép nélkül.
és nem akarok fényképezni
és nem akarok enni, csak súlyos kávékat inni.
és a szobában ahol alszom olyan régies, egész alakos tükröt akarok,
de sima egyszerű keretben,
és a szememet nem zölddel hanem feketével húznám ki
hogy egy iciripicirit olyan legyek mint az olasz nők.
fagyit sem ennék. csak kávét innék.
és nem beszélgetnék senkivel.
napokig nemszólnék egy hangot sem. csak a fogmosás zaja.
a hajamat nem szárítanám hanem turbánba tekerném aztán hagynám.
hideg itáliai tájakra akarok menni.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.