Finálé

Paul Gélardy után szabadon

Szia! De rég láttalak.
Mesélj csak, hogy s mint vagy?
Igen tudom, sokan susogták:
Te is visszasírtad csöndben a múltat.
De igaz mi erősek vagyunk?
Túl lépünk azon, ami volt.

- De ne menj, maradj még egy kicsit –

Majd hirtelen, úgy ló halálában,
Elloholnak mellettünk a hónapok.
Szavaink se borulnak búsan,
Az egyedül szóba.
Lassan összebékülünk a magánnyal,
S tűnődve merengünk a régi képeken
.
- Az emlékekből visszamosolygunk –

És a nagy sürgésforgásban,
Egymástól elsodródunk.
Majd a régi barátok beszélnek,
Mesélnek rólad:
Akiért régen a porba rogytam.
És izgatottan, kérdem tőlük: Hát ő hogy van?

- Izgatottan –

Merre jársz mostanság?
Van e valakid,
Akinek maszatolhatod,
A csokoládé ízű csókjaid.
És vajon ő úgy fogja e a kezed,
Mintha az jelentené számára az életet.

- Jaj, nagyon nehéz –

Hát igen! Mi is idáig jutottunk.
Hová tűnt tébolyult szerelmünk,
Ami mind kettőnk szívét éltette.
Hiába súgtuk egymásnak, azt hogy: Szeretlek!
Az élet meg mutatta azt, amit egyikünk se hitt el:
Ketté lehet választani az oszthatatlant.
Jaj, hová lett méltán híres szerelmünk,
Naivul azt hittük, hogy sose lesz vége.

- Huss gyönyörű ideál –

De most hagyjuk ezt!
Az a fontos, hogy itt állunk, Most így Mi Ketten.
Szavaink egymást simogatják,
S az ölelésünk többet ér ezernyi szónál.
Gyere és simulj hozzám,
Mint anya a gyermekéhez.
Ne kérdezz! Csak ölelj!
És ne sírjunk kérlek…buta hiba volna.

- Maradjuk még így egy csöppet –

Sendiert






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: --