a Semmi várja

azt mondták : "az éjjel rettenet"
cáfolom
csupán árnyak test-hús-elme háború
szemhéjak állkapcsa záródik
léted csillagok álmodták-

keresztül végig porhanyós éteren.
lelkünk mértani szegletek kusza
tébolyodott koncentrációja.
a szövet lassan szétcsúszik
s koponyánk béleli halálszagú végtelen.

tengerek sós lehellete borzad agyvelőnk
gondolat rovott fekete gránit szemében
az erek kereszteződése szív-irány koszorú
ősföldbe vájt masztodon-borda sírodon
véget ért volna kezdeti vérplazma keringőnk?

a válasz:
rettegő bizonytalanság...
egysejtű magzatunk szemgödrében
a vágy fuldokló lilás-kék lángja
ajkain bár bizakvó gyermeki derű
de tudjuk mind: odaát a semmi várja





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.