Vén Moriarty Balladája

Kerouacnak az örök úton levőnek
2007-01-26

Áthajózva a Denveri éjszaka tengerén,
a vén Moriarty egy downtowni kocsma
zátonyán fennakad. Hej csapos!
Zaccos lőrédből adj nekem!
Hadd szívjam tele, a púpomat.

Égre vonszolta seggét rég a nap.
Söprik a járdákat serényen, kinyitják a bankokat,
mikor az öreg orrának rőt árboca,
mint az otthoni part világító tornya,
hazafelé mutat, hullámzó járdákon tajtékos utat.

Az utca végéről közeleg díszes menet.
Síppal, dobbal, trombitával, bőszen dalolva,
menetel sok szent szolga, maga a fényes üdvhadsereg.
Felettük hatalmas transzparens lebeg:
„Egyetek kevesebb kenyeret, keressetek mennyei kegyeket!”

Vén Moriarty ámul, bámul. Mik vannak a nap alatt!
Mivel lába már úgyse bírja, térdre hullva ordítja.
Mély hangon, ahogy a hordó kong:
”Halleluja! Flammózok!”






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.