Szomorú az idő
Sír a szeme,
Sapkája a felhő
Ősz úr a neve.
Hűvös karjaival
Átölel szorosan,
Vegyes csapadékkal
Beborít síkosan.
Van, hogy korán fázik
Felveszi fehér bundáját,
Mezőnek, rétnek
Betakarja arcát.
Szomorú az idő
Sír a szeme,
Nem jő elő a Nap
Lelke üres marad.