Áldozat

Múló időt áldoz a vén
a koszos konyhaköveken,
de nem úgy, mint minden napján.
Ha nem jó az Isten nem hisz benne,
csak az életét mereven
most égnek eresztette.

Minden "-Jónapot!",
sós verejtéket,
svájcisapkát,pipadohányt,
receptet,és savanyú bort,
fényesre fogott botvéget...
fel az égbe
az Istennek, vagy hogy
"Legyen eső jövő hétre...
kellene, mert
jönnek majd a salátáért."

Csak égnek eresztette...
Omló gerenda lángba roppant
ágyra dőlve, mint esténként...
és illatában édes-keserű,
fekete pernyelepke lobbant,
elrepült...gyönyörű.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.