tartozás

koraérett hajnalok
lombján pihen az
éji szél múló mámora

véghetetlen medrében
gyúlékony létünk végének-
óceánt szül múltunk zápora

tiltott emléket suttog lágyan
bizalmat vár Időnk vasfoga
ránc virággal ékesítve
vértől forró arcokat

borostyánná formálva
könny-bros ékszer fény éget
bőr-börtönünk fogságában
elsorvad a kéjes élet...

adósa voltál zsarnok perceknek
tartozásod kegyetlen-s Te büszkén vállalod
erőd lassan semmivé lesz
megfizettél
láthatod





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.