csak ülni és figyelni a hajnalt...
ahogyan rőt bundája a hegyek gerincén honol
nézni a város legelső dobbanását-
kiszakadva a felperzselt éjjel anyaméhéből
lassan kortyolni az ébredés keserű likőrjét
-majd üresjáraton pörgő agyunk
(talán utoljára) kitárja ébenfa kapuját-
