Szívemben már...


Szívemben már nincs helye vágynak, tiszta a lelkem,

S végigmenvén Danté poklának peremén még

Látom a bűnösök arcán kínját néhai hősnek,

Megfontolt fia törvényes Themisz isteni nőnek,

Ő más balgák vétkeiért maga élete fényét

Adta, dantei fattyak csüngtek e fény erején,

Kegyelmét ama Szent istentelen, üdvözületlen

Fajzatok túlzott sírásától nem tagadá el,

Ám ők lásd rútúl eltékozolák eme kicset,

Tűzzel a másikat égették el nyomban a balgák,

Öltek a gyarlók, nem hallgattak az isteni szóra,

Ennek okáért szenvednek most már odalent és

Nyígnak a tárnák végtelen árnyékának ölében.



Itt ballagva a szívem nem szorul össze, ha látom

Mert hát jól van az, hogyha Prométheusz angyali tettét

Bünteti Hádész jobban, mint ama sok gonosz éltet?

Nézem, mint hű isteni gyermek, kit jele által

Nagy Zeusz eljegyzett már tágas Elízeum ékes

Szép mezejére, de mindenek élén már örök életem.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.