Egy bögre története

Egy üres asztalra kerül egy bögre,
Teával teli, cukros lé.
Benne egy fémes tárgy, kanál.
S így az egész egy élettelen magány.
Az asztal mire várt, megkapta,
A pohárban ott a tea, cukor és más ízesités,
A kép összeállt, a tea vár.
A tea vár.

Itt a tea,
S kiállt ő messzeségbe:
Hé valaki keverjen meg már!
A fémes tárgy, a kanál,
Csak áll, és a pohár oldalának döl,
Magában gondolja, mozogni kéne,
Csak keveri, keveri a teát, lustán visszatekint,
Hé, ne izgassál már!

Sokáig ő sem lehet,
A tea egyre csak hül,
Egyre kedvetlenebbül.
Végét tudva ő, hozzá senki sem fog nyúlni már,
Belebámul a jövőbe s látja,
Hogy holnaputántól a mosogató,
A lé, a rongy, a forró víz,
Mindez sorsával végezni fog, bár.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.