Behunyt szemmel (Pixynek)

Látom a szobát, látom az ágyat,
érzem az illatod, s megérint vágyad.
Emlékeim villanása borítja fénybe testedet...
(s szavam sorain felcsillan az érzés)
Fogaim között feszülő selyem húsod,
fülemnél elsuhanó szuszogásod,
színes körmeid csikarása a hátamon,
levegőért kapdosó mellkasod,
kéjjel teli lecsukló hangod,
fogaid harapása az ajkamon,
mely még itt tart engem e világon.
-Ölelj meg és súgd a fülembe...
Halk kétség villan kávészínű pupilládon,
selyempalástként fonódnak karjaid hátamon,
s remegve súgod a fülembe: -Annyira szeretlek...
Hiszen már tudod, minden hajnalban itt hagylak,
menekülnöm kell...
Üldöz a szerelem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.