Áfonyatõ
pattogzanak a pillanatok
mint vakolniváró falról a festék
valaki kopogtat a fejemben
jó reggelt, megjött az esély
címkék itt és ott
címek ennél és annál
a címzettek erre nem honosak
hát akkor hol is merre is
a vonalak túlfelén
a hegylábak cipőfűzőjén indulva
fel is le is hajladoznak
létük az életben-maradás címere
az orkánban ívbehajló szőlő-
vagy északrólszökött, és kinemesített
időközönként-lakos
a homálybanlátó
hasonlattulajdonos
- mérlegkezében élhető jövőt billegtető-
rutinos gyökéreresztő
erdőmélyből fogant áfonyatő
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
