Dolgok

Dolgok, melyek elérhetetlen mélységben rejtőznek,
S mégis megfogni vágyom őket.
még csendesek.

Csendesek, s néha talán hiába figyelek..
A zöld lombok mögött várnak rám,
árnyékuk visszahúzódik a nappal,
az éjjel mutatja lábnyomaikat,
hogy itt jártak, s tán még integettek is felénk.

Szerelmünk néma köd.
Az éjjel érkezett, és mindent betakart.
Elmosta a határokat, az éles vonalakat,
tán még elfedi azt is, ami lényeges.
Nem látom tőle a várost és a fényeket,
s van, hogy kétségbeesem, s tovább szövöm a fehér fonalat.

Oh, Isten, nyiss utat.
Emeld fölénk ragyogó arcodat.
Gyengéd kezed nyújtsd felém,
Te világíts utamon, ha a sötétség
üldöz, rámragad,
és menekülök, mint a vad.

2006





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.