Jövõtlenül

Törött tükörbe nézek és bántja
szemem jelenlétem. Szebb lenne egy
festmény halálomról és a tájról:
virágos rétről és korhadt fákról.
Jelen lennék jelenemben.

Törött szempárba nézek és bántja
egóm, hogy nem látom benne magam.
Hallatlanul láthatatlan lettem:
előhívatlan fénykép. Sejtettem:
Múltam mulandó, nincs jelenem.

Törött arcomba nézek és 'bánja
a kánya", hogy szétestem, hiszen ha
van még egy üveg bor bármikorra,
leszarom ha megáll a motor. A
jövőben jövőtlenül létezek..





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.