Lélek köntösöm I.

csak a szeretőd lehetek, s tudod olykor megöl ez,
van amikor ellöksz, van amikor megölelsz,
olcsó játék vagyok, tenyeredbe simuló,
ha hozzám szólsz, becézve simít a szó,
ha ajkadhoz érek, felperzsel a vágy,
ha a szívedhez engedsz, kitárul a világ,
de olykor könnyes felhőként a fénytől tiltasz,
olykor vírus vagyok, mit magadból kiirtasz,
van hogy a szívedben égek, máskor a sárban vérzek,
sós cseppekkel áztatott lélek köntösöm szélét téped...
mint megunt játékot, dobsz el könnyedén,
s mint ócska kacat, hullok a földre én





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.