Áldozat
Csak egy falatot
Adj nekem húsodból,
Nyisd meg a lakatot
Szívedből had harapok.
Tudom, nem ég majd örökké,
Elhalkul egyszer az ének,
Nem melletted válok majd öreggé,
De örökre benned élek.
Lelked darabja ím az enyém,
Fogam nyoma szíveden,
Könnyedén legyinthetsz felém,
De a seb vérzik a szíveden.
Bár úgyis beforr majd szépen,
S csak egy heg marad végül,
De vigyázz, más ne tépjen,
Hisz neked mi marad végül.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
