... Istenem, az emberek ilyenek ...

Lépegetünk az abszurditásban
és azt gondoljuk: tök természetes,
hogy szép lassan fúl minden magába,
Istenem, ilyenek az emberek…
Villan a penge, kifröccsen a vér,
ma az én, holnap a te agyvelőd.
Az őselembe minden visszatér,
hol egybeforr múlt, jelen és jövő.
Ironikus önvisszafordítás,
társadalmi mázba vont baromság,
egyszer jogról papolnak a csírák,
máskor kettétörik egymás csontját.
Más és tömörebb lényeg e létben nincsen:
már a kezdetektől el lett baszva minden.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.