A tündöklõ remekmû /T.B-nek/
sötét éjből feltűnő tündöklő remekmű
ösztön szülte ikon a hús és vér forrongó szobra
az elme porrá őrlődik s feltárul egónk rejtett ajtaja
izzadt szatén bőröd selyemként simul rám
érzem lángolsz szemed remegve kér:"még-még!"
(az út mondd mennyit ért?)
válasz helyett mézédes méreg ajkad a végzet
lágyan ernyedtté tesz
lelkem dzsungeléből előront egy veszett vörös
tigris látásom homályos plazma lényünk egymásba olvad
PUSZTULJON A HOLNAP!
összedől az ég s aföld is
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
