Így történt/réges-régi emlék/
Élet vagonok megrakodva
az elmúlás téglaporával.
Serlegekben,mint üvöltő szánkban
a vér volt a bor...
Egymás mellett álltunk,
kézenfogva néztük a Születést.
Az univerzum álomburkában
végre Szabadok voltunk.
Fekete rózsalugasban sétáltunk
és a kereső szemek nem lelhettek ránk.
A Sötétség lassan magába olvasztott
s én boldogan hajtottam fejem kebleidre.
Másnap végleg lehulltak a súlyos
vasláncok koszorúi...
A szabadság illatától részegen
testünk egymásba olvadt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
