Mintha kövek


                                         (nagyanyámnak)


A házad még áll,
kisebb rések vannak rajta.

Éjjelente a falához simulok
És mézzel töltöm fel,
akárha ráncokat.
Ez az egyetlen anyag, mi
nem csorog ki.
(Egy kicsit tartanom kell a kezemmel.)

Próbálkoztam először
például a levágott hajaddal.
Az összecsomózott fehér
szálak kihulltak, mint a kezeléstől a fogaid.
(miféle kezelés)
Tömtem még kenyérbéllel, lejárt
szavatosságú  vérrel, haltáppal.

Belerohadtak csak. Ki kellett szednem
következő éjszaka.

A hátsó kertben
a halálod utáni napon,
egy ember nagyságú fa nőtt.
Felöltöztettem a megmaradt ruháidba,
és visszafelé beszélek hozzá.

A fő szerveim helyén,
mintha kövek lennének,
így gondolnom sem kell az élőkre.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.