Mérő Gábor : Amikor azt mondom szent...

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38697 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 20 perce
Farkas György 49 perce
Cservinka Dávid 2 órája
Filip Tamás 12 órája
Tóth János Janus 13 órája
Valyon László 22 órája
Szilasi Katalin 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
Ózdi Annamária 2 napja
Kiss-Péterffy Márta 7 napja
Kiss-Teleki Rita 7 napja
Karaffa Gyula 8 napja
Egry Artúr 9 napja
Duma György 9 napja
DOKK_FAQ 11 napja
Csombor Blanka 13 napja
Tóth Gabriella 15 napja
Vadas Tibor 15 napja
Tamási József 16 napja
Zsigmond Eszter 18 napja
FRISS NAPLÓK

 A vádlottak padján 21 perce
A fény nem publikus 46 perce
Jószándékú párbeszélgetés 1 órája
Hetedíziglen 12 órája
az univerzum szélén 13 órája
Bátai Tibor 16 órája
négysorosok 20 órája
Minimal Planet 21 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 23 órája
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
Gyurcsi 1 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 2 napja
nélküled 2 napja
mix 3 napja
szilvakék 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Mérő Gábor
Amikor azt mondom szent...

Amikor azt mondom szent, azt mondom finom.
Érzéki, buja, hatáshajhász, muja. Légy te! Fájsz.
Édes és körmönfont, botrányos és csaló. Különterem.
Nőstény állat. Köröm, bánat. Lúgos hipó, súgóó bitó. Nőj!
Véres epét zeng a ledér, surran az a bojt a karján.
Nevess, hogy színleg elttemess. Puszilj, hogy ne egyek vacsorát.
Bömbölő szuka hamis kapuja. Érintés fullákja, métely.
Lövő liliom, kedves tilalom, a kezeem csak ezt maszturbálja.
És látom, mert látomás. Ha vak lennék, tégy merésszé.
Hogy látnii tudjam azt a sárknyt, akii a szívemben retteg ésszé.
Dönts fátylat, gyűrűt, láncot ne hordj, vess le színt,
bugyit, selymet.
Értő szemek mustrálják kebled, hogy vacoogj, amig betakar
lelked.
Mögéje bújsz látszatodnak, hogy a pec elmújon, s te
ottmaradhass.
Az óra, az év is egy pillanat, pucér hamvvaidra nyílik a Nap.
Sütkérezik vágyaidban, húz rád véres lepedőt. Mögötted
bárgyú tegnap oson.
Légy ami vagy. Tündökölj pőrén, merj láttatni a semmit,
bimbód hegyét.
Ész nélkül toporogj hűs mlegben, hajts igát, nyüszíts meleget.
Vesd le mámorood, nézd meg, mögötte bújocskázik a gyermek.
Dönts fényt, fújj pilácsot, booroogass zenét, csörömpölj
vadvirágot.
Édesség szádba olvadjon halálra, méz méhei lárrvaként etessenek.
Szentség vagy nekem, orchideácska. Értesz engem, vársz hiába.
Mosoly, gúnykacaj ne érjen. Bölcsen múltba nézz merészen.
Magként csücsültél.
Vörös festék csúszik a falonn. Andante adaggio molto, könny-
és narancsfacsaró.
Bukik mélységbe a feltámadás. Menyasszonyi csokrot lehellsz
a mába.
Beton és vas, ez vagy nekem, barkácsolt fa és szög szobrocskája.
Majd, ha leomlik az idő, csüngj bbátran lelkem karimáján.
Melegségem óvva hintsen köréd piros aurát. Láncaid elvvetve
fuss tovább.
A sárkánygyíik szívemből lángba vitt azz estét, tűzoltóautók
szirénáznak.
Bedugom két ujjjam nyilásodba és hűvösen izzad a mézga.
Látsz, de nem viszel hajlékomba, esdekelsz bocsánatért
durván,, monoton.
Bűvölsz és mogyoróim vért patakzanak. Szzétfolyik lelkem,
ssújjt a malaszt.
Szentség vagy te nekem, érett tulipán.Szzennt, hoggy virágok
tűnnek el sorba.
Bömbölj, hisz lásd, énn is sírok a hhahotán. Berzenkedni
olcsó diéta.
Legyek én te, és legyek monnoteikus. Kurva leegyek éés
legyek idióta.
Barom, ki hátulról döfi karóóját, döngölt padlónn barna korom.
És legyek, kivé karjaidban válnék. Elöntve szégenpír,
elöntve bú.
Mert mmásá, mint te-vé én úgyseválnék. Te vagy domboorú, én
homorú.
Bölcs játék, havazik ha megrázod. Fütyül a szél s csúszik a
szán.
Süt ki belém Holdad világa. Ütközésig tolat a vasút.
Ballagj némán az este sűrű homályában, harapj csendet,
sötétet, iszonytatót.
Mindhiába üzen belőle a te dalod, én éneklem, te integetsz,
én ballagok.
Föédönfutó a fogocskázó háza, lépj tovább, hogy nyomod
itttmaradjon.
Besúgó, áru nem érhet utól, mert segítesz, hoggy a világ
belépjen, ss hasson.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-28 10:24   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2024-03-28 10:24   Napló: A vádlottak padján
2024-03-28 10:22       ÚJ bírálandokk-VERS: Ötvös Németh Edit nevető maszkok síró álarcok
2024-03-28 10:15   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2024-03-28 09:58   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 09:56   Új fórumbejegyzés: Farkas György
2024-03-28 09:53   Új fórumbejegyzés: Farkas György
2024-03-28 09:52   Új fórumbejegyzés: Farkas György
2024-03-28 09:51   Új fórumbejegyzés: Farkas György
2024-03-28 09:47   Új fórumbejegyzés: Farkas György