büszkeséged
tompa csontfényben ragyog
a viasz-árnyú éjjel
derengő álmok tengere vérrel
festett szentként lebeg
gigászi puszta szétterült idő
arcod szántásain múlt könnyek
gördülnek vegyülve a kéjjel
selyemként égnek hús máglyád felett
idézve éj utcák mámorát
verejtékben fuldokló létérzés
alkonyát szellemed tükörkép
múlt mámorú bársony felleg
tiltott sikátor a sav marta gondolat
égető az elme gyöngyfűzér násza
büszkeséged ékes ékszer
szemed éje múltad árnya
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.