"Szégyenlem"
Részeg vagyok, szégyenlem!
Szégyenlem, hogy harminc évig
az egészségügyben dolgoztam,
szégyenlem, hogy ember vagyok,
csak magamat szégyenlem,
mert ezt a nyelvet beszélem.
Ezt szégyenlem, Ezt szégyenlem.
Szégyenlem, hogy közöm van hozzád,
hát igen, szégyenlem azt, ami
nem hasonlított rád,
szégyenlem én, szégyenlem én
dicsekvő hangomat,
szégyenlem, hogy lemondtam a borról,
helyetted szégyenlem magamat.
És külön szégyenlem magam.
Szégyenlem, hogy sci-fit olvasok,
szégyenlem magam. Ide tartozom.
Szégyenlem és átallom felemelni
az én orcámat tehozzád.
„szégyenlem", ez a bűnbánat.
Azért iszom, mert szégyenlem.
Szégyenlem, hogy nem vagyok
képes egyedül élni.
Szégyenlem ami most van,
Érintettként szégyenlem magam
mert elviseltem aki vagyok,
egyszerűen szégyenlem.
Engem is megcsaltak amikor rájöttem,
hogy meggyőzött engem:
bolonddá akart tartani
szégyenlem hogy
leszoktam a drogról.
És szégyenlem hogy eddig
nem tudtam a dologról.
Gáz vagyok. Vissza az elejére,
már elhatároztam,
hogy szégyenlem magam.
Bevallom nem vagyok otthon
ezekben a dolgokban.
Egyik kedvenc filmem
volt gyerekkoromban.
Szégyenlem bevallani,
hogy nem néztem magam.
Katolikus emberként szégyenlem
de azt kell mondanom "nincs Isten"
Komolyan mondom szégyenlem
hogy ennyire ne tudjak tanulni
vagy egyáltalán gondot okozni.
Szégyenletes amit tettem
mert undorító, hogy megölik az embereket.
Mondjuk kajára nemigen költöttem,
most aztán tényleg szégyenlem,
szégyenlem, hogy verset írok
az anyagi lét papjainak.
Szégyenlem, de különben is,
Hogy kell szégyellnem?
pedig szégyenlem a betegséget
és rohadtul szégyenlem azt,
azt a részt hagyjuk ki télleg…
Szégyenlem, hogy családban élek
Egyszerű dolgok ezek:
mert nem én tehetek róla.
nem tetszik, nő vagyok, szégyenlem.
A nevét hallottam, de semmi más.
Más nem társul hozzá.
Szégyenlem hogy koca játékos vagyok,
hogy sóhajom hangosan száll.
Én, én, én szégyenlem.
Hogy felejtsem, hogy szégyenlem magam?
Szégyenlem de nem szoktam
olvasgatni komoly könyveket.
Szégyenlem feleleveníteni a történteket.
Szégyenlem, hogy zajlik az élet.
Meg hogy dallamos zene szól a rádióban.
Szégyenlem, ilyenkor
szorít a mellkasom,
És szégyenlem, hogy szégyenlem,
hogy szégyenlem magam.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.