Siralomének a földi test múlandósága felett

Szellőnyi zöldbacilus-kolóniát
Nyeltem be, mint részeg az olcsó piát,
Répaléből a vitamint kinyertem,
A többit meg pizsamámba vizeltem.

Éjközi ványadt hipochondriámban
Vergődtem, és beizzadtam az ágyban.
Forrott a vér, vágtázott a pulzusom,
Agyvérzés vagy hekszencsúz, azt nem tudom.

Reggelire friss biomannát eszek,
S ettől biz’ hamar a föld alatt leszek.
Kóserkaja belülről birizgálna,
De délben a disznóhús lesikálja.

Eperszín arcképem liba-zöldre vált,
Szembogaramban látom a rút halált.
Nyelvemen sárga és epés a szájíz,
Rajtam már nem segít orbit és smarties.

Látom én a jövőmet, mi lesz velem,
Sok éve csak nov. kettőt ünnepelem.
Gyertyát gyújtok feketeszén tüdőmön,
S Micrococcus vírusokon tünődöm.

Megszülettem asztmával és májrákkal,
Voltam beteg száj- és körömfájással.
Myxovirus parotitidis bántott,
„Egy hét” –szólt az orvos, mikor meglátott.

Elfertőződtem szerte a lakásban,
Levegőt, infúzión veszek bátran.
Hiszem, tudom, érzem, megszűnne mindez,
Hogyha egyetlen pillanatra… mindegy.

Sós vér volt pofámon a keccsup is,
Nem vagyok én semmire sem immunis,
Tárcsáztam a segély-száztizenkettőt:
Egy mentőt kérem! Küldjenek egy mentőt!

Végtagjaim öntudatra ébredtek,
Lebénultak, megremegtek, szétestek.
Én pedig csak fuldokolva pislogtam,
Ként izzadva felmenőim szitkoztam.

Alvilági vírusképű ördögök,
Úgy látom, nektek hiába dörmögök.
Nem hat rám már kálcium se cézium,
Elragad a sovány tejbaktérium.

Gyomrom nyomja kétmaroknyi Betaloc,
Mégis kevés, jaj meghalok, meghalok!
Kifogyott a szürke xanaxos doboz,
Érzem, kiüt, de előtte felpofoz.

Óráim száma lebeg csak előttem,
S e szám exponenciálisan csökken.
Ezért véssék majd síromra holtomban:
(mint a viccben) „Na ugye én megmondtam!”

Kétezerben és utána még hétben,
Foglaltam ez tragédiát szép versben.
Mert ki ez sorokat összeszerezte,
Versfejekben értelmét elrejtette.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.