Néma zajok

Hagyom, hadd vegyen körül,
fonjon hálóba a csönd,
legyenek részemmé a zajok,
a léptek átszűrődő hangjai,
a hűtő egyenletes morajlása,
míg el nem hal, gyászoljon
velem rendhagyó ravatalnál,
álljon velem vigyázban,
mondanom sem kell, némában.
Hiszen a csönd néma,
így született, és egy
jaj-kiáltás nélkül fog meghalni is.
Furcsa, hányféle csönd létezik,
hány térben és hány arca van:
a szekrényben a kabátzizzenő,
molyharapós,
az utcakövön cipőkoppanó,
a hálószobában kéjnyögő.
A csend vajon tényleges,
egy légmentesen üres semmi?
Vagy tükre az adott pillanatnak,
visszhangja a visszatartottnak?
Van olyan, hogy abszolút csönd?
Nincs, inkább csak olyan,
hogy nagyon halk,
amíg él és lélegzik ez a Föld.
A vas pattogó fémhangon ásítozik,
a fa is kinyújtózkodik,
a levelek mocorognak az ágakon, pózt váltanak,
a bogarak is helyükre osonnak,
a víz gyűrűzik, halak lélegzenek benne,
nincs és nem is lehet soha csend.
Csak mikor lezárul a koporsó fedele.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.